NEGYVEN

- Ez nem a kövér fickó - mondta az egyik fekete alak.

- Nem számít. Akkor is kinyírjuk.

Corran meglendítette a kezét, és a fényszablyával a trió felé sújtott. A fénypenge hangosan zizegve széles ívet írt le a levegőben. A két szélső fickó riadtan keresett menedéket, de a középső a helyén maradt, és tágra nyílt szemmel meredt a penge hideg fényére. Kétszer is rálőtt, de mind a kétszer elvétette.

A fényszablya középen metszette ketté. Két darabban zuhant a padlóra. Két véres húskupac fogta fel a kábító koppanását. A csőre erősített lámpa fénye elmerült a tócsában.

Corran bal felé ugrott, a padlóra vetette magát, megperdült, és guggolva maradt. Mindeközben a fényszablyát előretartotta, de nem hallott sikolyt, ami jelezte volna, hogy célt talált. Mindazonáltal jobb felől felugatott a fegyver, s ez újabb bukfencre kényszerítette. Miközben az egyik szobor mögött keresett menedéket, a két alak kikapcsolta a keresőlámpát, így a teremben csupán a talapzatokból áradó gyér fény maradt.

Két dolgot máris megállapíthatok. Az egyik: komlink kapcsolatban vannak, és összehangolják a támadást. Másodszor: csak fedeznek, nem támadnak, ami az jelenti, hogy kivárásra játszanak. Vagyis minél előbb ki kell jutnom innen, az pedig csak egyféleképpen lehetséges: arra, amerről jöttem. Az ajtóra pillantott, amit a fényszablya fénye valamelyest megvilágított. Közre akarnak fogni, tehát azonnal kell cselekednem.

Corran kétszer a levegőbe csapott a szablyával, hogy lássa, hol helyezkedik el a két alak. Közöttük tiszta volt az út. A zsebébe nyúlt, és megtapogatta a jedi lovag képét a medálon. Nem te szoktál segíteni nekem, de remélem, ugyanolyan hatékony vagy.

Kitört a rejtekéből, és a szablyával hol az egyik szoborra, hol egy tárolóra csapva futni kezdett. Ettől apró hologramok keltek életre, amik magukra vonták a két alak figyelmét. Mire észbe kaptak, Corran már nem volt a közelükben. Utána lőttek, s bár az első lövedékek megpörkölték a köpenyét, többnyire a falat szántották végig. A tűzerőből ítélve a lövedék lyukat üthetett volna a mellében, és hamuvá égette volna a tüdejét.

Erre minden esélye meg is volt, mert jediköpenye elakadt az egyik tároló sarkában. Corran a földre bukott, a köpeny zsinórja ráfeszült a nyakára, de csak a lendületét tudta megtömi, a lendület tovább vitte, de lábbal előre repült át az ajtónyíláson. Viszont megmenekült, mert mindezt az esés következtében a tűzvonal alatt pár centivel tette. A szoba közepén ért földet, alaposan beütve a térdét. Jobb kezében még ott fénylett a szablya. Lekapcsolta, és az ajtó felé igyekezett, amin éppen átrepült. Remélte, hogy megtalálja a harmadik alak kábítóját, de amikor a falhoz lapulva kilesett az ajtó mögül, látta, hogy az pont a másik oldalon hever. Reménytelen. Mindenesetre ki kell jutnom innen. És bár a futás látszott az egyetlen megoldásnak, a térdében és a csípőjében nyilalló fájdalom figyelmeztette, hogy az sem fog simán menni. Nem lesz annyi energiám. Halott vagyok.

Akkor valami keményen koppant a fal túloldalán. Még mielőtt kattant volna a komlink kapcsolója, Corran fél térdre támaszkodva megperdült, és fénykardját a fal felé fordítva bekapcsolta. A fény zizzenve égette át magát a falon. Corran lefelé sújtott, s a falon támadt résből vér fröccsent, de nyomban el is párolgott.

A fal túloldalán a kettészelt fickó a társához hasonlóan a földre rogyott. A harmadik viszont megjelent az ajtóban, és már tüzelt is. Az első lövései a zuhanó testet érték, csak azután emelte az ívet a fényszablya felé. Egy lövés lepörkölte Corran kézfejéről a szórt, de a többi messze elvétette a célt. Corran a karddal kétszer a fickó felé csapott, és talált. Amaz hátratántorodott, nekizuhant az egyik tárlónak, majd különös testtartással a padlóra rogyott. A közeli talapzatból áradó fényben Corran látta, hogy a levágott kéz még szorongatja a fegyvert. Néhány lövés még eldördült, azután az élettelen ujjak elernyedtek. A fickó is mozdulatlan maradt.

Corran kikapcsolta a szablyát, és a helyére akasztotta, majd megfordította az övet, hogy a fegyver a bal oldalára kerüljön, s ne verdesse sérült csípőjét. Odament az első áldozatához, lecsatolta a fejéről a sisakot, és kivette belőle a csíptetővel rögzített komot. Belehallgatott, hogy a rohamosztagosok közelednek-e már, de nem hallott semmit.

Felvette a második áldozat fegyverét, bekapcsolta a keresőlámpát, és körbejártatta a helyiségben. A három alak fekete uniformisa nem arról árulkodott, hogy rohamosztagosok volnának, erre egyébként elügyetlenkedett akciójukból is rájött. Még sosem láttam rohamosztagost sisak nélkül, de biztosan nem így néznek ki. Az uniformis paramilitáris jellegéből arra következtetett, hogy viselőik valamilyen helyi rendfenntartó erő tagjai voltak. Akár szövetségeseknek is nézhettelek volna titeket. A CorSecnél nem volt divat, hogy rálőttünk valakire, csak mert nem az volt, akit kerestünk.

Corran a komlinkre irányította a lámpa fényét, és átállította a frekvenciát. Lássuk, hol vagyunk? Noha régóta gyűlöli a Birodalmat, azt el kellett ismernie, hogy némely tekintetben igen hatékony tudott lenni. Az egyik ilyen dolog a standard mértékek bevezetése volt. Minden világon voltak állomások, amelyek összehangoltan sugározták az egzakt időmérési impulzusokat, mind a helyi időét, mind a coruscanti standard időt. Corrannak tehát elég volt a megfelelő frekvenciára hangolni, hogy megtudja, hol van és mikor. Már túl régóta nincs kapcsolatom a külvilággal.

A füléhez emelte a készüléket, és lassan átlépve a három tetemet elindult.

- Valami elmaradott világ lehet, ha csak három katonát küldtek egy szökött fegyenc elfogására... még ha Derricote-ról van is szó. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet innen kijutni?

A komban megszólalt egy mechanikus hang.

- Nyolc óra negyvenöt perc, koordinált galaktikus idő szerint.

- Nagyszerű. Tehát egy olyan világon vagyok, amely a Coruscanthoz igazítja az időszámítását, mindegy, mi a helyi adottság.

Felvette a kábítót, ellenőrizte a telepeit, majd a keresőlámpa fényét a falon tátongó lyukon át a szomszéd helyiségbe irányította. Nem úgy, mint ez a helyiség, a túloldali tiszta volt és rendezett. És mi több, ajtó van a falban.

Már éppen átlépett volna a nyíláson, amikor két gondolat is az eszébe ötlött. Az már nyilvánvaló, hogy egy olyan raktárépületben van, ahol jedi emlékeket tárolnak. A palota, ahonnan ide jutott, valószínűleg egy birodalmi moff kastélya. De vajon melyik moff merészelne jedi relikviákat rejtegetni a házában? Ilyesmit csak nagy hatalmú moffok engedhetnek meg maguknak, azok pedig nem laknak elmaradott bolygókon.

Valójában nem is létezik olyan moff, aki ilyen gyűjteménnyel szentségtelenítené meg a Császár és Vader emlékét... - Corrannak leesett az álla. És a kom is a coruscanti időt mondta be.

Corran a falnak támaszkodott. Ez nem lehet. Ez nem lehet a Coruscanton. Ennek semmi értelme. Emlékszem, hogy hajón utaztam. Tehát megint megtévesztettek... Lehet, hogy ez a Coruscant, csak Isard el akarta velem hitetni, hogy nem ott vagyok. Felnevetett. Most már tudom, miért nem bukkantak a Lusankya nyomára. Mindvégig itt volt - ami azt jelenti, hogy ő is itt van.

A három fekete alakra pillantott. És még elég hatalma van ahhoz, hogy a helyi hatóságokkal vadásszon Derricote-ra. Hiába szöktem el a karmai közül, még nem vagyok szabad. A komra pillantva arra gondolt, hogy ráhangolódik a Zsiványkommandó frekvenciájára, de két okból nem tette. Nem tudom a pontos helyzetemet, és az árvalóval is számolnom kell.

Megrázta a fejét. Kell valaki, akiben megbízom. Ez az egyetlen lehetőségem. Beállította a frekvenciát, és beszélni kezdett.

- Itt Corran Horn. Nem haltam meg, csak éppen úgy érzem magam. Kis segítségre volna szükségem, hogy visszatérhessek az élők világába.